Létay Lajos: Mit akar a ceruza?
 

Hogy is volt…

Édesanya kézen fogott
S így kísért az óvodába.
Ámulattal léptem be
A játékok birodalmába.
- De jó lesz a gyerekekkel
Csupa móka, kacagás!
Büszkén nézett rám a mama:
-A gyermekem óvodás!
- Bizony jó lesz – mondogattam
hőscincérként bátran.
Ám amikor megérkeztünk,
Csak szepegve álltam.
Aztán csak azt vettem észre,
Óvodáskor három éve,
Az első nap félénksége …
Emlék lett belőle.
Oviba már magam megyek
Vigasztalom a kicsiket.
- Ne szipogjál kiskoma,
remek hely az óvoda.

Óvodások búcsúzója
Tóth Juli

Énekszótól hangos
a mi, kedves óvodánk.
Kis polcokról minden játék,
kíváncsian néz le ránk.

Növekedtünk, okosodtunk,
s ez a pár év elszaladt.
Tarka csokorral kezünkben:
már csak a búcsúzás maradt.

Mese, játék nem jön velünk,
itt hagyjuk az óvodát,
De elvisszük a szívünkben,
Óvó nénik, Dajka néni mosolyát.

Búcsúzó

Ezer színben száz virág,
Összekötik pántlikák,
Olyan most az óvoda,
Mint egy csodás palota!

Ballagás az ünnepünk.
Iskolába mehetünk.
Óvó nénink, dadusunk,
Ősztől mi már tanulunk!

Jön helyettünk sok gyerek.
Kicsik lesznek, kedvesek.
Egy kérésünk van csupán:
Gondoljatok néha ránk!