Az Isaszegi csata

1848-ban Magyarországon kitör a forradalom és szabadságharc , melynek hullámai elérik Isaszeget is . 1849. április 6-i híres csata , melyre joggal büszkék a helyi lakosok , a szabadságharc egyik legjelentősebb győzelme volt . Itt következzék a csata leírása :

Április 6-a nagypéntek , a magyar szabadságharc aranybetűkkel írt napja . A tápióbicskei győzelem után (ápr. 4-én) , Windischgrätz az osztrák haderők főparancsnoka , hadtesteit egyesítve Jellasics, majd Schlick vezetésével megszállta az isaszegi dombokat. Itt akarják a magyar sereg Pest felé való előretörését kivédeni . A kiadott parancs szerint az első hadtestnek Klapka György vezetésével Sápon keresztül , a III. hadtestnek Kókánál Damjanich János vezetésével és egy-egy lengyel légióval a szentkirályi erdőn keresztül Isaszegig kellett előrenyomulnia . A II. hadtestnek Aulich Lajos vezetésével Dányig kellett nyomulnia. (A szájhagyomány szerint 100 tagú szabadcsapat is csatlakozott a sereghez.) A hadak e mozdulatából látszik , hogy ütközetre kerül sor Isaszeg körül , melynek erdős, dombos vidéke igen kedvező helyzetet nyújt védelmi harcra . A császáriak ágyú és röppentyű ütegeiket , melyekben a mieink felett bővelkedtek , a magaslatokon , az erdők szélein , a szorosok torkában a legkedvezőbb fekvésben állíthatták fel támadó hadaink ellen . Az ellenség a Pap-hegy oldalában , e vonalon táborozott . A velük szemben lévő dombtetőn volt a honvédségi vezérkar tüzérségi álláshelye (a mai református templom helyén) . Az osztrákok golyózáporral rohamozták az álláshelyet . Wysoczky József vezetésével a lengyel légió és csapataink a támadást elhárították , sok ágyút zsákmányolva . A Szobor-hegyen (volt Zsidó-hegy) az osztrák tüzérség 30 ágyút állított , de a magyar gyalogság szurony rohamtámadással elfoglalta az ágyúállásokat (a mai honvédsírok helyén) . Az ellenség az erdőt meggyújtotta . Klapka zászlóaljai nehezen vergődtek át az égő hegyoldalon . A késő déli órákban (2 óra körül) kezdődik a csata . Klapka zászlóalját Jellasics csapatai visszaűzik , ráadásul a honvédek közül sokan elhajigálják homokkal és békasóval töltött puskagolyóikat , vele együtt a jó töltényeiket is . Damjanich , Klapka támogatására Kiss Pál dandárát küldte Szentgyörgy majoron át , és értesítette az Aulich hadtestet , hogy fejlődjék fel a csatatérre . Bízott a Gáspár tábornok vezette VII. hadtest megérkezésében , aki azonban Aszód felé vonult . Az öntevékeny Kmetty ezredes könnyítette meg a hadtest küzdelmét , egy lengyel légióval . Damjanich megfogyatkozó pirossapkásai visszaszorultak , a kezdeményezés az osztrákok kezébe csúszott át . A Kókán tartózkodó Görgey egy előre lovagolt nyargonc útján du. 3 órakor értesült a csata állásáról . Begombolta vidrabőr kabátját és elvágtatott . Azonnal intézkedett , hogy a tartalékban álló hadtest is induljon előre . Du. 4 órakor ért a Királyerdő szegélyére , ahol Aulich zászlóaljait látta maga előtt menetelni , melyeket a Dányban lévő Bayer korábban elindított . A hadtest két részre oszlott . Az egyik fele Klapka támogatására indult , a másik Damjanich felé vett irányt . Görgey a balszárny felé vágtatva kellemetlen meglepetéssel látta , hogy Klapka csapatai reményvesztetten özönlenek vissza . Vezérük azzal indokolta, hogy gyalogsága ki van már merülve , ellődözte töltényeit , jobb lesz ma nem erőltetni a dolgot . Erre Görgey méltó haraggal kiáltott: - Ma győznünk kell , vagy visszavonulnunk a Tisza mögé , így áll a választás . - (E pillanatot örökíti meg Than Mór , a szabadságharc szemtanú festője.)

E győzelmi akarat hatására Klapka új lélektől telve -Előre!- kiáltással visszafordította csapatait . Görgey döntő elszántsággal állt a hadművelet élére . Damjanich-hoz sietve nem fogadta örvendetes kép . Kiss Pál dandára és Damjanich déli szárnya között űr tátongott . Ott volt ugyan Nagy Sándor lovassága , de hátrálásban . Az erdőtől jobbra-balra félívben kerítve feküdt a csatatér . Középen maga Görgey vezényelt személyesen . Két szárnyon dühöngött a csata , itt alakult ki a döntő küzdelem . Közben Gödöllő felől lovastömegek bukkantak fel . Görgey rohamra küldött tíz huszárszázadot az osztrák vállalkozás megelőzésére . A bán lovassága nem tudott összeköttetést teremteni az osztrák lovasokkal . Zavaros csatazaj hallatszott az erdőben . Aulich csapatai Damjanich csapatait a sötétségben ellenségnek nézték , és tűz alá vették . A félreértés lassan eloszlott . A királyerdő feléből a császáriakat kiszorították , a tűzvonal mindinkább távolodva , Isaszeghez közeledett . 7 óra körül az ellenséget kiűzték a faluból . A házak lángoltak a lecsapódó golyózáportól . Az egész vonalat ágyúfüst és csatazaj töltötte el . A Rákos-patak hídját a magyar tüzérség tűzzel árasztotta el . A lengyel légiók , akik a tüzérség álláshelyeit védték a befejezésig , kitűntek vakmerő bátorságukkal . Ha mi vállat vállhoz vetünk , Ketten együtt nem veszthetünk . (énekelték a légiósok) . A mi és a ti szabadságtokért (bíztatott Wysoczki) . A mocsaras talajon az osztrák lovasság nehezen tudott átkelni , sokan belevesztek . A magyar csapatok felhatoltak a Rákos jobb partján levő magaslatokra . Jellasics elrendelte a visszavonulást Gödöllőn keresztül a fővárosba . A harc az est beálltával megszünt , csak Damjanich és Schlick csapatai között folyt a csatározás éjjel 11-12 óráig . Minden oldalról hangzott a diadalmas győzelmi kiáltás . -Íme más világ nyílik , estére már magyarok jönnek parochiára , míg ebédet 18 személyre Jellasics báró rendelt . Seregei mindent kiraboltak , a templom is nagy kárt vallott . - jegyezte a parochia lelkésze a Historia Domusba (mely 1710-ben elpusztult és 1811 évtől újat vezettek ) itt harcolt Kazinczy Lajos , Kazinczy Ferenc nyelvújító fia , aki a 15. vértanú lett Damjanich és Aulich után . Ebben a véres küzdelemben különböző források szerint 26-28 ezer magyar , 1500 lengyel (3 légió) és 100 tagú szabadcsapat küzdött 40 ezer osztrák ellen . Az isaszegiek neve olvasható a múzeumban . Volt olyan család , ahol heten is katonának álltak . A halálos veszteség mindkét részről megközelítette az ezer főt . Görgey a győzelem után megírhatta hadijelentésében : Miénk a győzelem . Kossuth aki 8 napja követte a hadvezetést , 7-én Gödöllőn a következőt írta az Országos Honvédelmi Bizottmánynak : Tegnap vitéz seregeink az ellenségnek seregét Isaszeg vidékének irtózatos pozícióiból tökéletesen kiverte . Tisztelettel kell meghajolni Görgey fővezér előtt , a többi vezérek előtt és az egész lelkesült hadsereg előtt . Minden ember teljesíté kötelességét . Görgey csapataihoz ezeket a szavakat intézte : Győzelemről , győzelemre hordjátok zászlóitokat . Nagy tettek tükrözik vitézségteket és bátorságtokat .

Ki a nemzetet alig vegetáló nyomorú sorsából emberi életre serkentette : Széchenyi volt .
Ki a tettre vágyó nemzet lelki tüzét egyszerre a legmagasabb lángolásra szította : Kossuth vala.
Ki azt az első erőfeszítést a nemzeti véres karddal végrehajtotta : az volt Görgey.
(Móricz Zsigmond)

 Az isaszegi csata emlékműve

A magyar sereg egyik legemlékezetesebb győzelmét aratta Isaszegnél az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején. A dicsőséges csata történelmi jelentőségét emlékmű idézi.

Az 1849. április 6-án Isaszeg mellett az osztrák sereggel megütköző magyar sereget Görgey Artúr parancsnok vezette. Az elesett honvédek egy részét a közeli Gödöllőn temették el. Emlékükre állították fel a gödöllői temetőben Szász Gyula szobrászművész alkotását 1899-ben.

 Tordon Ákos

A MÉZESKALÁCS HUSZÁR

Volt egyszer egy huszár. Mézeskalács huszár. Mézeskalácsból volt a csákója, csizmája, kardja,paripája. Mézeskalácsból volt a szíve is, mégis megdobbant, amikor Napsugár kisasszonyt megpillantotta.Nyomban megszerette, feleségül kérte.
De  Napsugár kisasszony csak kacagta. Kacagta alkonyatig rendületlen, s akkor elillant a többi napsugárral.
- Hej-haj! – búsult a huszár, és mézeskalács szíve akkorát dobbant bánatában, hogy a jegenyefa hegyén üldögélő Hold is meghallotta.
- Mi baj huszárom? – kérdezte részvéttel.
- Feleségül kértem Napsugár kisasszonyt – panaszolta a huszár -, de ő hallani sem akar rólam.
- Bizony nem csodálom, a Napsugár kisasszonykák mind rátartiak – felelte a Hold. – Kevesellik a magadfajta mézeskalács huszárokat…Az én leányaim szerényebbek…
A szende Holdsugár kisasszonykák ott táncoltak  szemlesütve a  Mézeskalács huszár előtt. De az meg sem látta őket, egyre csak a Napsugár kisasszonyra gondolt.
A legkisebb holdsugárka megsajnálta, s így szólt hozzá:
- Ismerem jól a Napsugár kisasszonyodat. Ha azt akarod, hogy a feleséged legyen, el kell őt kápráztatnod  csodálatosnál csodálatosabb hőstettekkel!
Több se kellett a huszárnak! Megsarkantyúzta a lovát, s elvágtatott a legnagyobb csata kellős közepébe.
Olyan vitézül verekedett, hogy csata után annyi kitüntetést kapott, hogy még a lovának is jutott belőle!
Elő is léptették tábornokká nyomban, s hozzá akarták adni feleségül a császár legkisebb leányát, de a Mézeskalács huszár nem ment el háztűznézőbe a császár udvarába, helyette a felkelő nap felé sarkantyúzta lovát.
A kényes – fényes Napsugár kisasszony táncos léptekkel indult a földre, ám útközben nagy fekete felhő állta el az útját, és várába zárta. Ki tudja meddig raboskodott volna ott, tán meg is őszül a raboskodásban, ha a Mézeskalács huszár ki nem szabadítja.
- Köszönöm, hős vitéz! – nyújtotta ujja hegyét megmentőjének Napsugár kisasszony. A sok kitüntetés miatt nem ismert rá a Mézeskalács huszárra.
- Szólj, mit kívánsz hősi tettedért!
- Kívánhatok – e mást – válaszolta a Mézeskalács huszár -, mint amit tegnap kívántam: azt, hohy légy a feleségem!
- Ó, hát te vagy a kis Mézeskalács huszár? – húzta el száját Napsugár kisasszony, és kacagni kezdett.
- Ne kacagj ki, komolyan beszélek! – kérte a Mézeskalács huszár.
- Jól van. Én komolyan beszélek – kkomolyodott el Napsugár kisasszony. – A feleséged leszek, ha holnapra tükörre cseréled ki  a szívedet érettem!
- Kicserélem – felelte  a huszár, és elvágtatott mézeskalács lován. Sorra járta a mézeskalácsosokat, de csak a százegyedik mutatott hajlandóságot, hogy tükörszívre cserélje ki a szívét.
  Azóta a tükörszívű Mézeskalács huszár a világot járja, megtalálhatjátok őt minden  vásárban, hiszen messzire csillog a tükör a szíve helyén. Az aranyfényű   Napsugár kisasszony is ott kelleti magát a tükrös mellű huszár előtt, de hiába, mert a huszár azon minutumban, hogy tükörré cserélte el a szívét, elfeledte őt mindörökre.