Ide figyelj, nyuszi pajtás
jöjj be hozzánk egy kicsit,

nyújtsd ide a tapsi füled
súgok bele valamit.
Közeledik húsvét napja,
el ne felejtsd kedvesem, hogy
a piros cukortojást nagyon,
nagyon szeretem.

Én még kicsi vagyok,
Verset nem tudok.
Majd jönnek a nagyok,
Mondanak azok.

Én kis kertész legény vagyok,
Rózsavízzel locsolkodok.
Úgy locsolom a lányokat,
Mint kertész a virágokat.

Tündérek kútjából szagos vizet hoztam,
Van egy kislány a háznál, meglocsolom mostan.
Fáradozásomért egyedül azt kérem,
Tulipiros tojás legyen az én bérem.

Köszönöm, hogy köszöntöttél,
Rózsavízzel megöntöztél.
En is köszöntelek Téged,
Tojás lesz a fizetséged.
Aki adta, ne feledd,
És a tojást el ne ejtsd!

 Hímestojások 

Locsoló verset
Mondok most el nektek,
Mit Édesanyámtól
Tanultam, mint gyermek. 
              
De mint a cserépnek
Darabja elveszett,
Kiegészítettem
A hiányzó részeket. 
             
Gyászt öltött magára
Az egész természet,
Midőn Krisztus urunk
A keresztfán vérzett. 
              
Jámbor tanítványai
Zokogva siratták,
Midőn a jó gyermek
A jó édesanyát. 
             
A meghalt testet
Keresztről levették,
Gyócsba tekerték,
Sziklába temették. 
              
A katonák, kik
Jézust megfeszítették,
A síró asszonyokat
Vízzel szétkergették. 
              
Harmadnap múlva
Megnyílt a sír szája,
Kilépett belőle
Az élet királya 
              
Ezzel mutatta meg,
Lesz még feltámadás,
Lesz még a síron túl
Örökké valóság. 
             
Posta vagyok, posta,
De régen siettem,
Mózes seregéből
Hozzátok érkeztem. 
              
Nem jöttem egy napra,
Se nem egy órára,
Engedelmet kérek
A locsolkodásra.

 Nézz fel az égre,
Csodás szép a világ,
Nézz ki az ablakon,
Minden csupa virág,
Megöntözlek téged az ég harmatával,
Hogy teljen a tarisznyám sok piros tojással.

 Nyalka legény vagyok,
Lányokhoz indulok.
Mert ma minden lánynak
Rózsavizet hozok.
Megöntözöm őket,
Mint a virágokat,
Nem venném lelkemre,
Hogy elhervadjanak.
Ám e fontos munkám
Ingyen nem tehetem,
Cserébe a hímes tojást
Sorra  ide kérem. 

Mentovics Éva
Közeledik a húsvét

Elolvadt a hóemberünk
- tócsa lett belőle.
Kelepelve száll a gólya
öreg háztetőre.
Eresz alatt apró fecskék
építik a fészket.
Csivitelő, víg dalukkal
ébresztgetnek Téged.
Felhők között a vidám Nap
egyre többször látszik.
Kiskertünkben a Cirmoska
gombolyaggal játszik.
Fák ágain kis rügyecskék
lassan előbújnak.
Bokrok mélyén ibolya nő,
s kis nyulacskák futnak.
Néhanapján hűvös eső
permetez a tájra.
Tavasszal már minden gyerek
a Húsvétot várja.

Én kis kertész legény vagyok,
Rózsavízzel locsolkodok.
Úgy locsolom a lányokat,
Mint kertész a virágokat.

Jó reggelt, jó reggelt,
Kedves liliomszál,
Megöntözlek rózsavízzel,
Hogy ne hervadozzál.
Kerek erdőn jártam,
Piros tojást láttam,
Bárány húzta rengő kocsin,
Mindjárt ideszálltam.
Nesze hát rózsavíz,
Gyöngyöm, gyöngyvirágom.
Hol a tojás, piros tojás?
Tarisznyámba várom! 

Húsvét Erdélyben
Passiójáték, tűz-, étel- és vízszentelés, határkerülés, zöld ág ajándékozása, locsolás, tojásajándékozás, rituális testvérré fogadás – ezek az erdélyi magyar húsvét legjellegzetesebb szokáselemei. Pozsony Ferenc kolozsvári néprajzkutató szerint a székelyföldi színkatolikus falvakban a középkori passiójátékok széttöredezett elemei továbbra is fennmaradtak. Ilyen például a templomokban ma is ápolt „dramatikus” szokás, a szentsírőrzés.

Katolikus közösségekben a húsvéti szokásoknak szerves részét képezi a még a pogány korból fennmaradt tűz-, víz- és ételszentelés. Elsősorban a család, a közösség egészségét akarták oltalmazni e mágikus, rituális eszközökkel. A határkerülés az erdélyi húsvéti szokások egyik legélőbb hagyománya. A kutatók szerint e szokás mélyebb rétegeiben az úgynevezett mágikus körrel kapcsolatos képzetek állnak. Az archaikus ember hitt abban, hogy ha egy földterületet meghatározott időpontban és körülmények között jár körbe, akkor az õ földjét nem fogja pusztítani vész, kártékony állat, természetfeletti lény. Egészen a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálásáig Erdélyben ismert „eljárás” volt, hogy a len- vagy a kendertáblát éjfélkor, holdtölte idején, szótlanul és meztelenül körbekerülték az emberek a madarak pusztítása ellen.
Sok erdélyi faluban húsvét vasárnapján hajnalban a legények zöld ágakat ajándékoznak a lányoknak. Számos településen a zöld nyírfaágat vagy fenyőt színes szalagokkal, tojásokkal díszítik fel.
Ezzel rendszerint jó egészséget, szépséget kívántak a megajándékozott lánynak. Századunk elsõ felében a húsvéti faállítást szerenád is kísérte. Húsvét vasárnapján az erdélyi magyar lutheránus szórványközösségekben vagy a szászokkal érintkező magyar helységekben kakast áldoztak.

A húsvéti ünnepkör legszínesebb és legélőbb eleme a locsolás és a tojásajándékozás. Szerte Erdélyben a legények vízzel locsolták meg a lányokat, azok pedig tojással ajándékozták meg a fiúkat.
A romániai magyar nyelvterület keleti vidékén, Moldvában és a Dunántúlon a húsvéti ünnepkör keretében egészen napjainkig fennmaradt a rituális testvérré fogadás szokása. Moldvában a lányok legjobb barátnőiknek a húsvét vasárnapját követő fehér- vagy mátkáló vasárnapon hímes tojásokat ajándékoztak, s halálukig „véremnek”, „testvéremnek“, „vésárnak” nevezték egymást. A magyar nyelvterület nyugati régióiban ilyenkor a lelki barátnők „komatálat“ ajándékoztak egymásnak.