Szent Patrik kódexbeli áldás

Az Úr legyen előtted,
    hogy a jó utat mutassa neked.
Az Úr legyen melletted,
    hogy téged karjába zárjon és megvédjen.
Az Úr legyen mögötted,
    hogy megvédjen a Gonosz cselvetésétől.
Az Úr legyen alattad,
    hogy felfogjon, ha leesel.
Az Úr legyen tebenned,
    hogy megvigasztaljon, ha szomorú vagy.
Az Úr legyen körülötted,
    hogy megvédjen, ha mások rád rontanak
Az Úr legyen fölötted,
    hogy megáldjon téged.
Így áldjon meg téged a jóságos Isten,
    ma, holnap és minden időben.
                             Ámen.

(IV. század)

 

Egy könnycsepp

Egy könnycsepp volt

Végigfolyt arcomon

Kezem letörölte volna

De szívem kérlelt, hadd folyjon.

Egy könnycsepp volt

Hosszú útra kelt

Mély fájdalomról dalolt,

Szívem szomorú húrját pengetve.

Egy könnycsepp volt

Benne rejlett meghasadt álmunk

Utánunk kiáltott, holott

Mi már mérföldekre jártunk

Egy könnycsepp volt

Mely hosszú útra kélt

Szíved kapuján kopogott

Fájó szívvel bár, de még remélt

Egy könnycsepp volt

A szerelem, erős lánggal égett

Te dobtad el, oly sokszor

Szívem hiába is kérlelt

Egy könnycsepp volt

Ott minden, a végzet

Ragadott magával most

S elvisz a széllel

Egy könnycsepp volt

Számunkra az élet

Elmúlt s már minden holt

S mire felszárad a könny, mindennek vége.

„ Valahol vérzik egy szív.

Valahol vérzik egy szív.
 Majd valaki halkan felnevet,
Oly könnyedén mondja ki:
 - Viszlát! Ég veled!
 Valahol vérzik egy szív.
Felszáradó könnyeiden át,
fel-feltűnik az arca,
 Amint lelkedet készíted az utolsó harcra.
Elé állsz még egyszer és várod a szót,
Pillantását érzed, amint lelkedig hatol.
 A szemébe néznél, de már nem látod az álmot,
 Szürke tekintete mutatja,
 hogy Ő egy percig sem gyászolt.
Valahol vérzik egy szív.
 Magadba rejted az utolsó pillanatot,
 Kőbe vésed az utolsó mondatot.
Elviszed magaddal, még ha Ő nem is tudja,
 Csak az a pár hónap lesz, ami neked a vigaszt nyújtja.
 Valahol vérzik egy szív.
 Titkon reméled, hogy ez csak egy rémálom,
 Mert nem érdemled meg, hogy veled így bánjon.
Eltemetsz újra egy szépnek indult álmot,
 Megint Te kaptad a fájdalmat és a bánatot.
 Valahol vérzik egy szív.”

Tamás István:
Tiéd ez az ország

Még gyermek voltam,
s apám megfogta kezem.
Megmutatta nekem,
hol él a nemzetem.

Mutatta az erdőt,
a zöldellő réteket,
ahol szebbjövő vár rám,
és boldogan élhetek.

Mutatta az alföldet
a Duna - Tisza közét,
a jászságot a bakonyt
a hatvannégy vármegyét!

Mutatta az utat,
a nádasok között,
ahová hős őseink
lelke költözött.

Nézd fiam a folyókat,
nézd a völgyeket,
a nyíló virágokat
réten a fényeket.

Ez mind a tiéd fiam,
óvd és vigyázz rá,
ne hagyd az idegent,
hogy hazád elrabolják!

Érintsd meg a követ,
mert az is a tiéd.
Tiéd a folyó a part,
el ne add semmiért!

Tiéd ez az ország,
múltja és jelene.
Neked teremtette,
a magyarok istene!

"Igazán attól fáj az ütés, kitől simogatást várnál, s nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál."

Egy gyöngéd ölelés,
mely elfeledtet mindent,
csak a pillanatnak élsz,
mely megér minden kincset!
Egy forró csók, mely tüzes a vágytól!
Érzem, örökre hozzád láncol!