Óvó néni várt énreám, mikor ide érkeztem.
Búcsúzkodni tőle nehéz, bizony nem megy oly könnyen!
Mikor sírtam ki volt velem? Ki törölte könnyes szemem?
 Ki tanított szépre, jóra, mintha édesanyám volna?
Nem várt érte köszönetet, egész szívét adta nekem!
Elfeledni nem is tudom, hiszen én is szeretem!
Rá gondolok, később sokszor, míg a táskát cipelem!
 Tudom vége a játéknak, már a komoly munka vár.
De ha néha elfáradok, két karja majd visszavár!
 Az óvodán végigmegyek én.

Iskolába íratott be...

Iskolába íratott be az édesanyám,
itt hagyom a napsugaras derűs kis szobám.
Elbúcsúzok, búcsút intek, én már elmegyek
Édes kedves kispajtások az ég veletek.

Búcsúzunk mi, pöttyös labda, csillogó homok,
tarka-barka szép mesék, vidám szép napok.
Kisautó, babakocsi, nem feledünk el.
napsugaras óvodánkat nem felejtjük el.

Kovács Barbara: Fontos dolgok

 Mindenféle fontos dolgok
jutnak az eszembe,
hogy például az iskolában
van-e medence?
Szünetben szabad-e felmászni a fára,
és van-e gesztenyefa, beállni alája,
ha csak kicsit esik a langyos nyári eső,
vagy lesz mindenkinél
az udvaron esernyő?

Van-e ott kedves, ügyes dadus néni,
aki majd segít a cipőmet bekötni?
A tanító néni szeret majd engem?
Ha jól tudom a leckét,
megpuszilgat engem?
Megfogja a kezem, ha sétálni megyünk?
És az anyukám is eljöhet majd velünk?

A tanító néni az ölébe ültet?
Ha nem tudok valamit,
nagyon megbüntet?
És ott is lesz szülinap,
meg gyermeknapi móka?
Lesz-e ropi, süti, meg mindenféle torta?
Mi vár rám az iskolában,
úgy szeretném tudni,
legjobb volna mégis mindig itt maradni!

Hívogat az iskola
Kapuját kitárja
Kispajtásom gyere hát,
Menjünk iskolába.

Jó barátunk lesz a könyv
És a falitábla
Kispajtásom gyere hát,
Menjünk iskolába

Számolunk és olvasunk
Vidám nóta járja
Kispajtásom, gyere hát
Menjünk iskolába.

 Donászi Magda: Búcsúzunk tőletek

Búcsúzunk tőletek, Most egy kis időre,
Rövid kis időre, Kerek esztendőre
Kerek egy év múlva Iskolások leszünk,
Kedves óvodánktól Mi is búcsút veszünk

Ne görbüljön szája Senkinek sírásra.
Búcsúzzunk vidáman: A viszontlátásra!

Az óvodán végigmegyek én,
A kezembe kendőt veszek én,
A kendővel vígan intek én,
Elbúcsúzom nyár végén.

Az iskolán végigmegyek én,
A kezembe könyvet veszek én,
Az osztályban első leszek én,
Meglátjátok év végén!

   Birkaiskola
(Weöres Sándor)

Egyszer volt egy nagy csoda,
neve: birka-iskola.
Ki nem szólt, csak bégetett,
az kapott dicséretet.

Ki oda se ballagott,
még jutalmat is kapott,
így hát egy se ment oda,
meg is szűnt az iskola.

   Búcsú az óvodától

Kicsi szívünk fáj,
mikor az óvodától búcsúzunk.
Jól tudjuk, a lelkednek is
nagy fájdalmat okozunk.

Óvtál minket, védtél minket
esztendőkön keresztül,
de látod, a kismadár is
minden ágról elrepül.

Szeretünk, de bennünket már
újabb zöld ág hívogat,
az iskola kapujánál
minket mindig csalogat.

Most búcsúzik a kismadár,
szárnya viszi, tovaszáll,
de az első kedves ághoz
gondolatban visszajár.

   Búcsú az óvodától
 (Csanádi Imre)

Hej óvoda, óvó nénik, -
nem maradok tovább én itt!
Itt mi soká nem maradunk:
vár az iskolai padunk!

Vége szakadt a szép nyárnak,
iskolában könyvek várnak!
Betűk hívnak útra kelni,
a világot megismerni.

A nagy idő elérkezett:
búcsúznak a hatévesek,
Búcsúznak az óvodától,
mint fészkétől fecsketábor.

Köszönjük a gondviselést,
gondviselést, felnevelést.
Elindulunk, nem időzünk,
de fészkünkre visszanézünk.

   Búcsú az óvodától
(Donászi Magda)

Kicsik voltunk, nagyok leszünk,
Hívogat az iskola:
Csingi — lingi! Gyertek, gyertek!
Szól a csengő szép szava.

Megyünk ím már, hogyne mennénk,
Kedvesek ám a betűk.
De most azért óvodásként,
Mégis könnyes a szemünk.

De jó is volt ide járni!
Mennyi öröm várt itt ránk!
Sok — sok mese, nóta, játék,
Napsugaras szép világ.

Itt játszottunk télen, nyáron.
Nőttem, s velem nőtt a szék,
A baba, a labda, autó,
Tanultam verset, mesét.

Hej, de jó volt ide járni
Úgy — e bizony gyerekek?
Óvó néni, akárcsak az
Édesanyánk, szeretett.

A csengőig ágaskodtam....
Most elérem könnyedén,
S a kicsiknek most én mondom.
Te is megnősz, kisöcsém.

Kicsik voltunk, nagyok leszünk,
Hívogat az iskola,
De téged, szép óvodánk,
Nem felejtünk el soha.

   Búcsú

(Donászi Magda)

Búcsúzzunk jókedvvel!
Búcsúzzunk vidáman!
Egyszer találkozunk
Majd az iskolában.

Addig arra kérem
Az új nagycsoportot:
Mackóra, babára
Viseljenek gondot.

Vízipálmánk szomjas,
Nagyon sokat iszik.
A kaktusz keveset,
Kövirózsánk kicsit.

Vigyázzatok könyvre,
Kisszékre, kiságyra!
Kedves új nagycsoport!
A viszontlátásra!

  Búcsúzás

Óvodánktól búcsúzunk,
Iskolába indulunk,
Nagycsoportos óvodás,
Hív a munka, tanulás.

Vége szakad a szép nyárnak,
Iskolában könyvek várnak.
Betűk hívnak útra kelni,
A világot megismerni.

Füzet, könyv és ceruza,
Bújjatok a táskába!
Induljunk el dalolva,
Vár minket az iskola.

   Búcsúznak a középsősök
(Donászi Magda)

Hatesztendős fiúk,
hatesztendős lányok!
Búcsúzásul én is
minden jót kívánok.

Búgócsiga helyett
golyós töltőtollat,
azzal induljatok
iskolába holnap.

   Búcsúzunk tőletek
(Donászi Magda)

Búcsúzunk tőletek, Most egy kis időre,
Rövid kis időre, Kerek esztendőre.

Kerek egy év múlva Iskolások leszünk,
Kedves óvodánktól Mi is búcsút veszünk.

Ne görbüljön szája Senkinek sírásra.
Búcsúzzunk vidáman: A viszontlátásra!

       Csacsi 
(Szalai Borbála)

Nőtt a csacsi, növekedett,
nagy csacsivá cseperedett.
Azt mondta az anyukája:
”Beiratlak iskolába!
Tanulj fiam, okosodjál,
lusta szamár ne maradjál!”
- Így került az első b’-be,
csacsi család csemetéje.
Vettek neki könyvet, irkát,
kalamárist, tollat, tintát.
Táskát is, egy szép nagyot,
abba mindent berakott.

Reggelenként útnak eredt,
a nagyfülű csacsigyerek.
Sietett, hogy idejében
ott legyen az első b’-ben.
Gondtalanul nyargalászva
ment mindig az iskolába.
Hátán vitte tudományát,
a hatalmas teli táskát…
Mert a csacsi úgy gondolta,
a tudományt abban hordja.

Teltek, múltak napok, hetek,
a sok kicsi elsős gyerek
az abc-t megtanulta,
már az egyszer-egyet fújta.
A csacsi meg minden este
a könyvét feje alá tette!
Azt hitte, a tudománya
így vándorol buksijába.
Tanulni biz’ nem volt kedve,
sose tudta, mi a lecke!
Ült, csak ült a szamárpadban,
kalimpált a füle nagyban…

Csacsi család fiacskája
az első b’-t ötször járta.
Tudomány rá így sem ragadt,
bizony, jó nagy szamár maradt!

      Csiling-giling, irka, tábla

Csiling-giling, irka, tábla
Fiúk, lányok, iskolába!
Csiling-giling, ébredjetek!
Iskolába siessetek!
Csiling-giling, irka, tábla,
Gyertek, gyertek iskolába!

       Elsős leszek

(Donkó László)

Kopogtat a vadgesztenye,
Vége van a nyárnak.
Anyu mondja: Ideje, hogy
Az isibe járjak!
Kinőttem az ovit, igaz,
Nagy legényke lettem,
S a csengettyűs iskolába
Megyek szeptemberben.
Elsős leszek, vár az osztály,
Számológép, tábla,
Eszes Péter, János vitéz
Hív az iskolába.
Aranyos tanító néni
Kézen fog, ne féljek,
Esztendőre a suliba
Várlak én is téged!

  Három egész napon át

Három egész napon át
Bújtam erdő vadonát,
Gomba-mezőt, szikla-tetőt bejártam.
Három egész napon át
Faragtam egy furulyát,
Vadrózsából tündérsípot csináltam.

Búcsúzóul szaporán

Megfújom a furulyám,

Elmegyek én árkon-bokron,sövényen.

Árkon át és bokron át

Elhagyom az óvodát,

Tanulok az iskolában serényen.

Elsős leszek

(Donkó László)

Kopogtat a vadgesztenye,

Vége van a nyárnak.

Anyu mondja: Ideje, hogy

Az isibe járjak!

Kinőttem az ovit, igaz,

Nagy legényke lettem,

S a csengettyűs iskolába

Megyek szeptemberben.

Elsős leszek, vár az osztály,

Számológép, tábla,

Eszes Péter, János vitéz

Hív az iskolába.

Aranyos tanító néni

Kézen fog, ne féljek,

Esztendőre a suliba

Várlak én is téged!

Hogy is volt…

Édesanya kézen fogott

S így kísért az óvodába.

Ámulattal léptem be

A játékok birodalmába.

- De jó lesz a gyerekekkel

Csupa móka, kacagás!

Büszkén nézett rám a mama:

-A gyermekem óvodás!

- Bizony jó lesz – mondogattam

hőscincérként bátran.

Ám amikor megérkeztünk,

Csak szepegve álltam.

Aztán csak azt vettem észre,

Óvodáskor három éve,

Az első nap félénksége …

Emlék lett belőle.

Oviba már magam megyek

Vigasztalom a kicsiket.

- Ne szipogjál kiskoma,

remek hely az óvoda.

Mit akar a ceruza?

(Létay Lajos)

Az asztalon új ceruza

meghegyezve szépen

lássuk vajon hogyan ír,

hogyan áll a kézben?

Megmarkolja Palika,

nekiesik Péter,

de lám csak, a ceruza

botorkál, szökdécsel.

Erre húznák – arra megy,

csúszkál jobbra – balra,

írkapapírról lelép

s karcol az asztalra.

Mit akar e ceruza?

Vesszőt, cukrot vár-e?

Miért nem ír betűket,

mint a Marikáé?

Nem tud – mondja Palkó,

még újra kipróbálja.

Nem baj, ő is jön velünk

ősszel iskolába.