„Nem felejtheted el, hogy ki vagy,
Nemcsak saját magadért tartozol felelősséggel,
Gondolnod kell társaidra is, akik számítanak rád,
Emlékezz szüleidre úgy,
Neveltek, hogy büszkék lehessenek arra, amit teszel,
Küzdelem nélkül nincs dicsőség,
Mindig jusson eszedbe, hogy ki vagy?”
Molnár Endre: Nagyanyámnak
Nagymamámhoz menni
nagyon szeretek,
habos kávé vár ott
s torta szelet.
Kalács is van nála
benne mazsola,
Legédesebb mégis
az ő mosolya.
Nagymamánál lenni
mindig csodaszép
jó uzsonna után
vár a hintaszék.
Amíg ringatózva
beszélek vele,
megsimogat mindig
lágyan a keze.
Én a nagymamámat
nagyon szeretem,
mert csak szépet és jót
ad mindig nekem.
S úgy köszöntöm este,
ha megyek haza,
a viszontlátásra
drága nagymama.
Anyák napján
Szép Ernő
Ugyebár barátom
nem kell ahhoz számtan,
hogy megolvassam
Nekem itt hány Édesanyám van.
Tudhatom, láthatom
ugyebár, hogy hány van.
Egyetlen, egyetlen,
egyetlen Anyám van.
Óh kedves gyerekek,
hogy kell rá vigyáznom!
Másikat nem kapok
sehol a Világon.
Kicsi mag a föld alatt Két öklünket egymás felé fordítva összetapasztjuk.
Napsugarat hívogat.
Ha a tavasz közeleg, Az egyik kéz mutatóujjával eljátsszuk a csíra növekedését.
Pici csíra növöget. Másik kezünkkel, ujjainkat lefelé fordítva mutatjuk, hogyan
Kapaszkodik a gyökér kapaszkodik a gyökér.
Kis növényke fényre ér, A csírából zárt tenyérrel levélke lesz
Nő a szára, levele, Karunkkal fölfele kúszunk
Nyújtózkodik fölfele
Bimbót ringat, szirmot nyit, Nyújtott ujjainkat összezárva bimbót formálunk,
Illatával beborít. azután lassan kinyitjuk tenyerünket, ujjainkat széttárjuk.
Forrás: Óvónők kincsestára ( Raabe)
Darázs Endre: Őszi posta
Egyre-másra jönnek
a hűvös szelek,
és zsákszámra hoznak
sürgős levelet.
Pirosat, meg sárgát,
barnát vegyesen,
csak zöldet nem hoznak
most már egyet sem.
Mese mese kacsalábon, most tipeg át a világon.
Itt is megáll, ott is megáll, minden városnál, falunál.
Ahol nyitva ajtó, ablak, ahol jó gyerekek vannak,
Oda készül ez a mese, hogy mindenki megszeresse.
Búcsúzó
Ezer színben száz virág,
Összekötik pántlikák,
Olyan most az óvoda,
Mint egy csodás palota!
Ballagás az ünnepünk.
Iskolába mehetünk.
Óvó nénink, dadusunk,
Ősztől mi már tanulunk!
Jön helyettünk sok gyerek.
Kicsik lesznek, kedvesek.
Egy kérésünk van csupán:
Gondoljatok néha ránk!
Reggeli torna:
Sorba felállni kisgyerekek,
Lökjük előre a kezeket,
Most fel az égre, most meg le,
Csípőre téve végezve.
Most a jobb lábat lógatjuk,
Aztán a balt is mozgatjuk,
Össze a sarkot csinosan,
Ugorjunk 3-at, most gyorsan :1,2, 3.
László Gyula: Csodahét
Hétfőn hajnalban
sárkányokkal játszottam.
Kedden kedvemben
száz bukfencet vetettem.
Szerdán szekéren
kocsikáztam az égen.
Csütörtökön csak
pöttyös labdám volt a nap.
Pénteken pajtásom
repült szárnyas lóháton.
Szombaton szuszogva
medve szállt az orromra.
Vasárnapi viharban
bőrig ázva napoztam.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
