Jankovich Ferenc:
A bátor halacska, meg a gyáva kismacska

Volt egy bátor halacska,
meg egy gyáva kismacska.

Tóban élt a halacska,
arra járt a kismacska.

Kiugrott a halacska,
meglátta a kismacska.

Megijedt a halacska,
odament a kismacska.

Fölugrott a halacska,
elszaladt a kismacska.

Ilyen bátor halacskát,
elkergette a macskát!

Drégely László

Macskaházi Benedek

Macskaházi Benedek,
megfogott egy egeret.
Egér mondta Benedek,
engedj már el engemet !
Nem engedte Benedek,
hanem nagyot nevetett.
Ne nevess ki Benedek,
megharapom kezedet !
Megijedt a Benedek,
letette az egeret.
Az egér jót nevetett,
hoppon maradt Benedek.

Kizöldült a levelecske
arra járt egy kicsi kecske
ismersz engem levelecske?
jól ismerlek, kicsi kecske
no, ha ismersz levelecske,
én bekaplak, szólt a kecske.
rászállott egy kis legyecske,
megremeg a kicsi kecske
Elfutott a kicsi kecske,
tovább nő a levelecske.

Megmosakodik a kis cica,
azért olyan szép tiszta
Ki tanította rája?
Bizony a bizony a mamája.

Megmossa a bajuszát,
aztán meg a tappancsát
Ki tanította rája?
Bizony a bizony a mamája.

Megfeji a kiskecskét,
megissza a tejecskét
Ki tanította rája?
Bizony a bizony a mamája.

Dorombolva elalszik,
kisegérről álmodik
Ki vigyáz rája?
Bizony a bizony a mamája.

 PARIPÁM CSODASZÉP PEJKÓ 

 Weöres Sándor

Paripám csodaszép pejkó,

Ide lép, oda lép, hejhó!

Hegyen át, vizen át vágtat,

Nem adom, ha igérsz százat.

Amikor paripám ballag,

Odanéz valahány csillag.

Amikor paripám táncol,

Odanéz a nap is százszor.      

Garay János: A méhecske

Mihelyt jókor reggel felszikkad a harmat,
A méhecske többé nem ismer nyugalmat.
Repdes ide s tova virágról virágra.
Majd a ligetbe száll, majd a rónaságra.
Megnéz figyelmesen minden virágkelyhet,
S örül, ha egy kicsi mézre valót lelhet.
Nem csügged, ha kevés méz van egy virágban,
"Sok kicsi sokra megy", dúdolja magában.

Kemény dió mogyoró,
kis mókusnak ez való.
Odújába elrakja,
télen elropogtatja.

Volt egyszer egy kis egérke...

Volt egyszer egy kis egérke,
Nagybajuszú kislegényke.
Szürke bunda volt a hátán,
Hócipőcske mindkét lábán.
Kerek fülét sapka fedte,
Kesztyűs kezét zsebre tette.
Jöhet már a szép nagy hó,
Nem fázik meg cincogó.

Juhász Magda: Csiga-bújócska

Csiga-biga belebújt a házába,
Nem tudok cipőt adni a lábára.
Ejnye csiga, mit csináljak most veled?
Hogy bírod ki mezítláb majd a telet?

Ne búsulj, mert a csigának nincs lába
Nincs gondja se cipőre se ruhára.
Alszik télen, ki se néz a házából
Csak tavasszal ébred fel az álmából.

Gazdag Erzsi:

A kis kakas rézgarasa

Elgurult egy rézgaras.
Fölkapta egy kis kakas.
Ha fölkapta, jól tette,
a bögyébe betette.
De a bögye kidobta,
mérges lett a kakasra.
Összeszidta a kakast:
"Búzát adjál, ne garast!"
Kis kakas a piacon
búzát vett a garason.
Ezt adta a begyének,
most már békén megélnek.

Kányádi Sándor:
Kakasszótól pacsirtáig

Kukorékol a kakas,
pirkad az ég alja,
talpon már a pásztor is:
egész falu hallja.
Fújja kürtjét, tereli
szaporán a csordát:
siratja egy-egy tehén
otthon hagyott borját.
A kecskék is mekegőn
vissza-visszanéznek:
nem örülnek cseppet sem
a koránkelésnek.
Ludak, tyúkok, malacok,
mindegyik rákezdi,
ha már fölkelt, nem akar
egy se éhen veszni.
"Darát, szemet, friss füvet!"
kinek mi a vágya.
"Előbb nekem, csak nekem!"
mind ezt kiabálja.
Türelmetlenségükben
a kakasnak esnek,
szidják, szabják, szapulják,
egyet veszekednek.
"Mit trombitálsz, hogyha még
nincsen mit enni,
máskor tartsd a csőröd, te
alávaló senki!"
De a kakas gőgösen
áll a szemétdombon:
"Én a hajnalt nem ilyen
csőcseléknek mondom.
Nélkülem a falu is
sötétben maradna,
nem ragyogna föl a nap,
tavasz fényes napja..."
Ágálna még, hogyha nem
volna ő is éhes,
éhségében fogott ő
hajnalhirdetéshez.
Ugrik, repül szaporán
le a szemétdombról,
tömi máris a begyét,
dehogy kukorékol.
A vályú is megtelik:
akolban, pajtában,
szürcsöl, majszol mindenik:
nagy-nagy boldogság van.
A pásztor is már kiért,
ki a legelőre,
kibontja a tarisznyát
fél könyökre dőlve,
s míg a csorda legelész,
békén szalonnázgat,
és hallgatja énekét
a kis pacsirtának.

"Láttam egy mókust,
olyan fürgén szaladt,
felkeverte farkával
az erdei avart.
Pici lábaival,
igen gyorsan futott,
pillanatok alatt
ágról-ágra ugrott.
Körülfutotta a fenyőt,
hogy bele nem fáradt,
nem győztem követni,
hogy cseréli a fákat.
Ahogy jött, el is tűnt,
keresem, de nem látom,
vajon fagyos fűbe bújik
vagy magas fenyőágon.
Hevesen vert pici szíve,
amíg tőlem szökött,
én meg tovább sétálgattam
a fenyőfák között."

 Szúrós gombóc jár a kertben,
szusszan, pöffen minden percben.
Bokrok alját nézi sorra,
buzgón szaglász nedves orra.
Hátán kócos a sok tüske,
megfésülné, de nincs tükre.
Nem nyúl hozzá, így is jó!
Úgy hívják, hogy sündisznó.

Falusi hangverseny

 Szabó Lőrinc

Háp! Háp! Háp!
Jönnek a kacsák!
Hű, de éhes, hű, de szomjas
ez a társaság!

Bú! Bú! Bú!
Boci szomorú!
De hogy feszít tyúkja közt
a Kukurikú!

Röf! Röf! Röf!
Orra sárba döf:
Sonka lábán Kucu néni
fürödni döcög.

Gá! Gá! Gá!
Szalad világgá.
Liba mama, ha a Csacsi
rábőg, hogy: I-á!

Rút! Rút! Rút!
Föl is le is út:
mérges Pulyka te szereted
csak a háborút.

Bú! Röf! Háp!
Sípok, trombiták:
Vígzenével így köszönt e
díszes társaság.