Volt egyszer egy kerek erdő, a kerek erdőben egy pici ház, a pici házban tíz testvér lakott. Senki más.
De ez a tíz testvér úgy hasonlított egymáshoz, mint tíz ujjam. Volt közöttük kicsi, volt közöttük nagy - és volt egy legkisebb: mint a kisujjam.
Történt egyszer, hogy a tíz testvér nagyon megéhezett. Azt mondta a legnagyobb:

- Rettentően éhes vagyok!

Mire a másik kilenc is zúgni kezdett:

- Mi is! Mi is!

S bementek gyorsan a kamrába, beszagoltak mindegyik sarokba - de bizony semmit se találtak. Csak egy árva kukoricaszemet. De még annak a felét is megrágta az egér.
Így hát tovább kutattak, tovább kerestek.
Ahány fiók volt, mindbe belenéztek, ahány láda volt, mindet kinyitották - de hiába, nem volt szerencséjük.
Bizony akkor nincs mit enni, ha sehol sincs semmi! - sóhajtoztak búsan. De hogy mit tegyenek, azt egyikük se tudta. Azazhogy az egyik - a legkisebbik - mégis kitalálta.

- Menjünk el vadászni! - kiáltotta, s felugrott.

A tíz testvér menten útnak indult.
Mentek, mendegéltek, elöl a nagyobbak, hátul a kisebbek, utolsónak a legkisebbik. Hegyezték a fülüket, járatták a szemüket, de semmit se láttak. A tenger nagy réten csak fű volt és virág. Aztán hirtelen megállt az egyik testvér.

- Ott van ni! - kiáltotta.

- Micsoda? - kérdezték.

- Hát egy nyúl! Ott fut ni!

- Puskát ide rögtön! - kiáltott a másik, és máris kapta, fogta, a vállához emelte, aztán durr! - lelőtte a nyulacskát.

Mit gondoltok, mi történt utána?
A harmadik testvér odaballagott a nyúlért...
A negyedik a vállára vette...
Az ötödik hazavitte...
A hatodik megnyúzta...
A hetedik feldarabolta...
A nyolcaik megsütötte...
A kilencedik tányérba rakta...
És a tizedik - aki olyan nyiszlett, kicsike volt, mint a kisujjam - az egész nyulat egymaga megette!
A kilenc testvérkének csak a nyuszi farka maradt.