Juhász Magda: Betlehemi mese
2012.01.21. 22:51
Történt egyszer, nagyon régen,
új csillag tűnt fel az égen,
fényesebb volt, mint a többi,
rácsodálkozott mindenki.
Világos lett az ég alja,
felhangzott egy angyal hangja:
-Alleluja, örvendjetek,
a kis Jézus megszületett!
Őzike félt, megremegett.
Nyuszi, egér bújni kezdett.
Mackó így szólt: -Ne féljetek,
Isten küldte a gyermeket.
Gyertek, menjünk köszönteni,
a csillagot kell követni,
az majd minket hozzávezet,
s megláthatjuk a kisdedet.
E szóra mind így kiáltott:
-Vigyünk néki ajándékot!
Díszítsünk fel egy szép fenyőt,
tegyünk rá kis csilingelőt.
Nem féltek már, nem remegtek.
Izgatottan készülődtek.
Vittek fenyőt, olajágat,
agyagból gyúrt madárkákat.
Mikor Betlehembe értek,
áhítattal körülnéztek,
a csillag is megállt végre,
szórta fényét le a földre.
Nézzétek csak -szólt a Mackó-,
alatta van egy istálló
világít ránk az ablaka,
kukucskáljunk csak be rajta.
De a kis nyúl leintette:
-Három férfi siet erre,
a ruhájuk selyem, bársony,
király lehet mind a három.
A királyok odaértek,
az istállóba beléptek.
-Csak a "három király" lehet,
-suttogja a mackógyerek.
Ezek után mind a négyen
belestek az ajtórésen.
Meglátták a szép kisdedet,
állatszívük megremegett.
Jászol elé a királyok,
lerakták az ajándékot,
aztán elbúcsúztak sorra,
s elindultak harangszóra.
A kis Jézust édesanyja,
Szűz Mária, elringatta.
Elaludt a csendben végre.
Ne zavarjuk –szólt egérke.
A mackó is ezt dörmögte,
s ajándékát a küszöbre
mind letette szépen sorba,
hallgattak az okos szóra.
A Szűzanya csak meglátta,
s halkan az ajtót kitárta,
ajándékot megköszönte,
s Jézuskája elé tette.
Az állatok örvendeztek,
hogy a kisdednél lehettek,
tömjén füstje szállt az égre,
és áldás az ünneplőkre
Mikor hazafelé mentek,
vidáman így énekeltek:
-A kis Jézus megszületett,
s véle eljött a szeretet.
|